Gyovai Orsolya receptje alapján
Az egész úgy kezdődött, hogy szent meggyőződésem volt, hogy tartok otthon a Bake-Free lángos-fánk lisztkeverékből. Már előző nap este böngészgettem nyálcsorgatva Orsi fánkos receptjeit a blogon, és mivel borzasztóan kívántam valami csokikrémeset, ami hajaz picit a régen oly nagyra tartott Nutellára, hogy végül az Orsi-féle töltött fánk receptre esett a választásom.
Egy jó háziasszony magabiztosan improvizál – mondják
Nos, ezt próbáltam tenni én is. Ugyanis ahogy nekiálltam sütni, rögtön három nehézségbe is botlottam, ezért jó pár módosítást kellett végezem az eredeti recepten. Ez persze megijesztett kissé, de ezúttal is rábíztam magam a lisztkeverékre és Orsi tapasztalataira.
Először is szerettem volna kicsit lightosabbra a fánkot, ezért elhatároztam, hogy megpróbálom sütőben megsütni olaj helyett. Egyrészt sosem voltam a bő olajban való sütés híve, másrészt pont ebből fakadóan nem is nagyon van benne gyakorlatom.
Másodszor a hozzávalók összekeresése közben döbbentem rá, hogy sajnos én csak venni szerettem volna lángos-fánk lisztkeveréket, így az egész meggyőződésem arról, hogy bizony van is itthon belőle, csak fikció volt. Lemondani nem igazán szeretek olyasmiről, amire már ráhangolódtam, márpedig abba a kesukrém dologba én már nagyon beleéltem magam addigra. :) Ezért aztán jobb ötlet híján azt mondtam magamnak, hogy oké, csak semmi pánik. Ja, és hogy elő veled, kelt tészta lisztkeverék!
Igen ám, csakhogy ahhoz élesztő is kell, ami nekem sajnos szintén nem játszik. Kicsit utánajártam a dolognak, és arra jutottam, működnie kell sütőporral is. A jó hír azok számára, akik szintén nem bírják az élesztőt: tényleg működik! :) A receptben le is írom, hogyan.
Szóval hogyan is jutottunk el a fánktól a töltött párnáig? Jó kérdés.
Az eredeti receptnek megfelelően (kivéve, hogy tettem bele sütőport) összegyúrtam a tésztát, utána pedig aprítógépben krémesre dolgoztam a tölteléket.
Kinyújtottam a tésztát, ami valamennyi Bake-Free lisztkeverékhez méltón nagyon aranyosan viselkedett. :) Alig kellett lisztezni, nem szakadt, végig nagyon szépen lehetett vele dolgozni.
Körülbelül fél mm-es vastagságra nyújtottam, egy nagyobb bögre szájával kb 8-10 cm átmérőjű korongokat szaggattam, egyenlő mennyiségben elosztva rákanalaztam a krémet. Végül mindegyiket félbehajtottam, és mint gyerekkoromban a házi készítésű raviolinál, irreális lelkesedéssel nyomkodtam fodrosra a szélét. :)
Óda a csokikrémhez
Az egyik legnagyobb kedvencem volt gyerekként a Nutella. Egész sokáig a Dm-ben kapható vegán mogyorókrémeket fogyasztottam helyette, ami kiválóan pótolta számomra, de sajnos csak egy ideig. Idővel ugyanis egyre nyilvánvalóbb volt, hogy nem tolerálom a törökmogyorót sem, ráadásul a bolti krém tele volt pálmaolajjal és cukorral, ami szintén nem volt a legelőnyösebb.
Elég sok mindent kipróbáltam azóta. Rengeteg bolti vegán csokikrémet, és még több házilag elkészíthető alternatívát, de sajnos egyik sem igazán hozta azt az igazi Nutella-élményt, ami oly nagyon hiányzott a mogyorómentes életben.
Azóta szerencsére felfedeztem a csicseris csokikrém, más néven az “édes hummusz” különböző változatait, és mondanom sem kell, Orsi receptje ezúttal is betalált. :) Azóta kötelező kelléke minden palacsintázós hétvégének. Egyszerű, olcsó, krémes és egészséges. Különösen ajánlom annak, aki szereti a kicsit pudingosabb állagú krémeket, viszont nem akarja annyi keményítővel terhelni az emésztőrendszerét. Én sajnos szintén ebbe a csoportba tartozom, a csicseriborsó azonban szuper textúrát, emellett pedig értékes ásványi anyagokat, B-vitaminokat és nem utolsó sorban fehérjét is biztosít.
Aki tehát egyáltalán nem bírja a mogyoróféléket, annak javaslom, hogy bátran próbálja ki ezt a receptet is csicseris csokikrémmel.
És aki hozzám hasonlóan tényleg egy extrán finom, durván nutellás élményre vágyik (természetesen mentesen), az készítse el Orsi kesukrémjét. Talán maga a kesudió krémessége és kellemesen mogyorós íze teszi, mindenesetre az az egy csöpp rumaroma még jobban megbolondítja az egészet, annyi bizonyos.
A konjac lisztet is érdemes beletenni, mert ezáltal sokkal jobban összesül, és egybetartja a krémet akkor is, ha esetleg nem sikerült eléggé simára dolgozni. Az enyém is kicsit szemcsés maradt, de egyáltalán nem bántam, mert így pont olyan volt, mint hajdanán a pékségekben a mogyorókrémes croissant-ok rusztikus tölteléke. Ha valaki erre a klasszikus mogyorókrémes élményre vágyik, mindenképpen el kell készítenie, akár croissant-hoz, akár palacsintához, akár bármi máshoz. Én még magában is simán megeszem. :)
A recept:
A tésztához:
- 150 g Bake-Free kelt tészta lisztkeverék
- 150 g langyos víz
- 8 g Eden Premium eritvia
- 8 g sütőpor (kb. fél tasak)
A töltelékhez:
- 100 g kesudió
- 100 g víz
- 40 g Eden Premium eritvia
- 6 g Eden Premium bio kakaópor
- 1 teáskanál rumaroma
- 1 g Eden Premium konjac liszt
- 1 csipet só
A szóráshoz:
- Eden Premium porrá őrölt eritrit
Elkészítés:
Sütés:
175°C alsó-felső (vagy 170°C hőlégkeveréssel – sütő függő) 20 perc
A lisztkeveréket és a sütőport leszámítva annyit változtattam az alapreceptúrán, hogy sima eritrit helyett negyedannyi édesítőt tettem a tésztába is, az arányosnál egy picivel többet. Aki viszont kevésbé édesen szereti, vagy szeretné csupán eritrittel csinálni, annak javaslom az Orsi által megadott mennyiségeket.
Még egy javaslat, hogy a kesudiót érdemes előtte beáztatni néhány órára, különösen, ha gyengébb turmix- vagy aprítógépünk. Ha kellőképpen megszívta magát, turmixolásnál általában egy kicsivel kevesebb víz is elég.
Nekem 10 db kisebb párna jött ki ebből a mennyiségből.
Egy darab hozzávetőlegesen ~112 kcal
Jenny Taylor
